A biogáz és annak villamos energetikai hasznosítása Magyarországon

Az 1980-as évek végén jelent meg a Brundland jelentés, amely elsőként fogalmazta meg azt az elvet, ami arra irányul, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődéssel kell összhangot teremteni a természeti erőforrásunk között. Ezt az elvet akkor fenntartható fejlődésnek, ma már csak fenntarthatóságnak nevezik. Fenntarthatóság szempontjából a természeti erőforrások egy csoportját képezi a megújuló természeti erőforrások (víz, nap, geotermikus, biomassza stb.). Szakdolgozatom témájául egy olyan megújuló energiaforrásról írtam, amely igen hatékonyan és országszerte tudja hasznosítani a szerves hulladékot. Magyarország előnyös helyzetben van e téren, hisz a fölrajzi fekvése, valamint a mezőgazdasági adottságai lehetővé teszik a növénytermesztésből és állattenyésztésből származó szerves maradványok széles körű felhasználását, többek között a villamos energiatermelést működtető biogáz termelését is. Számos előnye van, mint például a szerves hulladék anyagokat környezetkímélő módszerekkel dolgozzák fel, csökkenhetnek a kellemetlen szaghatások, a növények számára könnyebben feltárható tápanyag keletkezik, nem mellesleg értékes energiaforrás, csökken az üvegházhatást okozó gázok, kibocsátása a levegőbe. Európában a megújuló energiaforrásokról szóló, 1997. évi fehér könyvet követően az EU tagállamai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy 2010-re az energiafogyasztás 12%-át, a villamosenergia-fogyasztásnak pedig 22,1%-át megújuló energiaforrásokból állítják elő. A 2001/77/EK irányelv indikatív célelőirányzatokat állapított meg a tagállamok számára, így Magyarország is alkalmazta ezt az irányelvet, és jogi lépéseket téve, megteremtette itthon is ezen erőforrások által termelt energiák megvalósításához szükséges alapjait. Ha Magyarország ki tudná használni a biogázban, a biomasszából, vagy a napenergiából származó potenciális lehetőségeket, akár képes lehet 60%-ban megújuló energia alapú áramtermelésben, ennek okán a Paks atomerőmű bővítésére nem lenne szükség.