Kiégés és depresszió az egyetemisták alvásjellemzőinek tükrében

Szakdolgozatom célja az egyetemi populáció alvásjellemzőinek vizsgálata és az alvásminőség érintettségének feltárása a depresszió, valamint a kiégés tüneteinek mentén. A vizsgálatban összesen 127 fő vett részt, nemi eloszlásukat tekintve 31 férfi (24,4%) és 96 nő (75,6%). A vizsgált minta átlag életkora 23,17 év volt (SD: 2,93). A tanulással töltött, befejezett évek átlaga 15,69 év volt (SD: 2,08). A résztvevőkkel a következő tesztek kerültek felvételre, online kérdőív keretein belül: Maslach Kiégés Teszt Hallgatói Változat, Beck Depresszió Kérdőív, Pittsburgh Alvásminőség Kérdőív, Van Álomszorongás Kérdőív, Kronotípus Mérő Kérdőív, Álomminőség Kérdőív. Eredményeim alapján az évfolyamok között kiégési összpontszámaikat tekintve nem volt különbség. Az alvásminőség romlása mind a kiégésben, mind a depresszióban megfigyelhető, ez elsősorban a rosszabb szubjektív alvásminőségen keresztül mutatkozik meg. Míg magasabb depressziós pontszámoknál az alváslatencia növekedése és az alvásidőtartam csökkenése volt megfigyelhető, addig a kiégési pontszámok növekedésénél az alváshatékonyság romlott. Az álomszorongás és a negatív álmok gyakorisága szintén depresszióban mutatott magasabb értékeket. Az összes alvásjellemző, amely a kiégés pontszámokkal pozitív irányú kapcsolatot mutatott, a depresszió háttérhatásának a kiszűrésével elvesztette szignifikáns jellegét. A kronotípus vizsgálatának esetében az esti típusúak között a depressziós pontszámok szignifikánsan magasabbak voltak. Összefoglalva eredményeim alapján a kiégés pontszámok növekedésének az alvásminőségre és az álomszorongásra gyakorolt hatása a depressziós pontszámok háttérhatásának tulajdonítható. Depressziós pontszámok emelkedése együtt jár az alvásminőség romlásával és az álomszorongás növekedésével, így ezen alvásjellemzők felmérése valóban diagnosztikus jelentőséggel bírhatnak.