Környezeti önszabályozás mintázatai a rész-, teljes munkaidős dolgozók és túlórázók körében

Kutatásom célja az észlelt stressz és a környezeti önszabályozás mintázatainak, azok kapcsolatának megvizsgálása volt felnőtt, dolgozó populáció körében. Arra kerestem a választ, hogy kimutatható-e szignifikáns összefüggés a túlórázó vagy teljes munkaidőben dolgozók körében az észlelt stressz szintjük, a kedvenc helyük felkeresésének gyakorisága és a helypreferenciák típusaiban a kevesebb óraszámban dolgozókhoz képest. Bár, kutatásom nem tért ki az észlelt stressz kapcsán a stresszorok fajtáinak elemzésére, a rendelkezésre álló adatok feldolgozásakor abból a feltételezésből indultam ki, hogy az észlelt stressz szintjének mértéke negatív összefüggésben áll a jólléttel - beleértve a jóllét összes aspektusát, tehát a munkahelyi jóllétet is – valamint az élettel való elégedettséggel. A kutatásomban 483 fő, 18. életévét betöltő vizsgálati személy vett részt, a kutatásban több standardizált vizsgálati mérőeszközt használtam. Szakdolgozatom elméleti része áttekintést ad munkahelyi stressz modellekről, a fizikai környezet önszabályozásban és érzelemszabályozásban betöltött szerepéről. Az általam tanulmányozott vizsgálatok alapján a kedvenc helyek felkeresése, mint környezeti önszabályozási stratégia felnőttkorban stresszes élethelyzetek során pozitívan befolyásolják a szubjektív jóllét érzését, elősegítik a stressz csökkentését, ezért további vizsgálatok jelentőséggel bírhatnak egyrészt egészségfejlesztés terén, másrészt pedig a munkapszichológia terén prevenciós stratégiák kialakítása céljából.