Felnőtté válás és a kapunyitási pánik: az észlelt társas támogatás, az észlelt stressz és a hallgatói kiégés összefüggésvizsgálata

Dolgozatom témája az az egyre elterjedtebb, sajátos életkori krízisállapot, amit kapunyitási pánik néven ismerünk. Jelen vizsgálat központi kérdése, hogy milyen kapcsolat írható le a kapunyitási pánik és a további vizsgált jelenségek – az észlelt társas támogatás, az észlelt stressz és a hallgatói kiégés – között. Kutatásom témáját képezi még az észlelt társas támogatás és az észlelt stressz, az észlelt társas támogatás és a hallgatói kiégés, valamint az észlelt stressz és a hallgatói kiégés összefüggésvizsgálata. Egyes jelenségeket demográfiai változók tekintetéében is vizsgáltam. A minta 102 felsőoktatásban tanuló fiatal felnőttet tartalmazott, akik átlagéletkora 25 év volt. Kutatásomhoz négy standard kérdőívet használtam, melyek az említett jelenségeket egymástól függetlenül vizsgálják. Az összefüggéselemzéshez mindig a Spearman-féle Rangkorrelációt alkalmaztam. A kapunyitási pánik pozitívan korrelált mind az észlelt stressz mind a hallgatói kiégés jelenségeivel. Ellenben negatív kapcsolat mutatkozott a kapunyitási pánik és az észlelt társas támogatás között. Negatív együttjárást találtam még az észlelt társas támogatás és az észlelt stressz, illetve az észlelt társas támogatás és a hallgatói kiégés között is. Az észlelt stressz és a hallgató kiégés között pozitív korreláció állt fenn. Az Egyszempontos varianciaanalízis alapján az életkori csoportok között nincs szignifikáns különbség a kapunyitási pánik tekintetében. A Mann-Whitney tesztek eredményei szerint, sem az életkor sem a végzettség alapján képzett csoportok között nincs szignifikáns különbség az észlelt társas támogatás tekintetében.