A középiskolai kiégés és a társas tevékenységek kapcsolata

Kutatásomban 178 fő középiskolás diák részvételével vizsgáltam a középiskolai kiégés és a társas tevékenységek kapcsolatát. A vizsgálati személyeket az általuk végzett társas tevékenységek alapján három csoportba osztottam, közülük 62 fő sportoló, 62 fő zenész, 54 fő pedig a kontroll csoport tagja volt. Fő hipotézisem az volt, hogy a kutatásban szereplő társas tevékenységek (énekkar és sport) védenek a kiégés kialakulásától, vagyis azt vártam, hogy a társas tevékenységeket végzőkre kevésbé lesz jellemző a kiégés, mint a kontroll csoport tagjaira. A kiégés mellett vizsgáltam még a társas támogatást, az észlelt stresszt, illetve az iskolával, a sporttal és az énekkarral kapcsolatos attitűdöket is. Bár az eredmények fő hipotézisemet nem támasztották alá, több esetben is szignifikáns eredményeket kaptam. A három csoport között a családi támogatás tekintetében volt különbség, míg nemi különbségeket a kiégés negatív érzelmi viszonyulás faktorában, a társas támogatásban, a megküzdésben és az észlelt stressz szintjében találtam. Minden felsorolt változó esetén a nők értek el magasabb pontszámot. Az attitűdök vizsgálata megmutatta, hogy az iskolával kapcsolatos attitűdöket az öröm-szorongás dimenziók mentén erőteljesebb szorongás, a sporttal és énekkarral kapcsolatos attitűdöket pedig erőteljesebb öröm jellemzi.