Pszichológiai tényezők vizsgálata magas vérnyomás betegségben

Napjainkban a világviszonylatban is közegészségügyi problémát jelentő szív- és érrendszeri betegség a korai halálozás egyik legjellemzőbb oka, ezért kiemelten fontos a betegség megelőzése és hatékony kezelése. A genetikai hajlamon túl számos rizikótényező szerepet játszhat a különböző kardiovaszkuláris tünetek megjelenésében, amelyek gyakorlatban történő azonosítása a szomatikus orvosok számára nem minden esetben egyértelmű. A magas vérnyomás a kardiovaszkuláris betegségek prevalenciájában az egyik legfontosabb rizikórizikófaktornak tekinthető, amelyet a civilizált országokban szintén népbetegségként tartanak nyilván. Dolgozatom célja, hogy megvizsgáljam, melyek azok a pszichológiai tényezők, amelyek befolyásolják a magas vérnyomás, illetve a kardiovaszkuláris tünetek megjelenését. Kutatásom során a depresszió, szorongás, az észlelt stressz, a vitális kimerültség, az inszomnia, a proaktív megküzdés, a társas támogatás és az általános jól-lét összefüggéseit vizsgáltam a magas vérnyomás függvényében 30 és 65 év közötti férfiak és nők körében. Kutatási kérdéseim feltárásához egy kérdőív-sorozatot használtam, amely segítségével egy átfogó állapotfelmérés történt meg a vizsgálati személyek pszichológiai, szociális és szomatikus tüneteinek figyelembe vételével. Az általam vizsgált pszichológiai tényezők közül egyedül a proaktív megküzdés esetében kaptam szignifikáns különbségeket, míg az inszomnia mérésénél tendenciaszintű átlagkülönbség volt kimutatható a vizsgálati csoport és a kontrollcsoport között.