Szívinfarktuson átesett személyek érzelemszabályozási stratégiáinak és pszichológiai jellemzőinek vizsgálata

A miokardiális infarktus hátterében meghúzódó biológiai, viselkedéses tényezők széles körben ismertek, azonban a szívbetegségek kialakulása és prognózisa pszichológiai faktorokkal is kapcsolatba hozható. Kutatásomban feltártam a depresszió, szorongás, reménytelenség, haragés dühkifejezés, élettel való elégedettség, jóllét, társas támogatás és kognitív érzelemregulációs stratégiák alakulását szívinfarktuson átesett személyek és kontrollcsoport körében. Emellett összefüggést kerestem az egészségmagatartás, a szív egészségmutatója és pszichológiai tényezők között. Továbbá megvizsgáltam az adaptív és nem adaptív érzelemszabályozási módok összefüggéseit a fent említett változókkal. A kutatásban 60 fő vett részt, melyből 30 fő szívinfarktuson esett át, 30 fő pedig korban és nemben a betegcsoporthoz illesztett kontrollszemély volt. A vizsgálati személyek kora 42 és 69 év között mozgott, átlagéletkoruk 55,27 év volt. A betegcsoport papír-ceruza alapú kérdőívcsomagot kapott, míg a kontrollszemélyek online kérdőívet töltöttek ki. A szívinfarktuson átesett személyek gyakrabban nyilvánítják ki haragjukat, és alacsonyabb szintű az élettel való elégedettségük, szubjektív jóllétük, mint a kontrollcsoportnak, míg a magasvérnyomás-betegségben szenvedők több nem adaptív érzelemszabályozást használnak, mint a nem hipertóniások. Emellett, a nem adaptív érzelemregulációs módok kapcsolatot mutatnak a szorongással, depresszióval, az egészségmagatartással és szélsőséges haragkifejezéssel, míg az adaptív stratégiák az észlelt társas támogatással állnak összefüggésben. A negatív egészségmagatartás és a rossz szívegészségi mutató pedig a reménytelenséggel áll kapcsolatban. Kutatásom eredményei a szívinfarktus prevenciójában és a rehabilitáció során egyaránt hasznosíthatók.