Szülői nevelési stílus, szorongás és jövő-orientáció kapcsolata 8. és 12. évfolyamos diákok esetében

Szakdolgozatomban általános iskola 8. és középiskola 12. évfolyamos diákjainak jövőképét kívántam feltérképezni a szülői nevelési stílus, valamint a szorongás összefüggéseinek tükrében. A kutatást 100 fős magyarországi mintán, egy kisvárosi református középiskolában, illetve egy szintén az adott településen működő általános iskolában végeztem el. A diákokkal három féle kérdőívet töltettem ki: a Nurmi és munkatársai által kifejlesztett Jövő-orientáció Kérdőívet (Nurmi, Seginer és Poole, 1990), a Családi Szocializáció kérdőív (Goch és Dalbert, 1997) magyar változatát a szülői nevelési stílus vizsgálatára (Sallay, 2002), valamint Spielberger Vonás- és Állapot Szorongás Kérdőíveit (Spielberger, Sipos, K. és Sipos M., 1982) a jövőhöz kapcsolódó szorongás méréséhez. Eredményeim kapcsán elmondható, hogy tanulmányi teljesítmény szempontjából nem találtam szignifikáns különbséget a tanulók jövőre vonatkozó elképzelései kapcsán, a magukat jó, közepes, vagy gyenge tanulónak tartó fiatalok közel azonos mennyiségű jövőbeli vágyat és félelmet soroltak fel. Az életkor, azonban, szignifikáns összefüggést mutatott a jövőre vonatkozó tartalmakkal, így esetemben is beigazolódott, hogy minél idősebb valaki, annál több tapasztalattal rendelkezik, amihez több jövőbeli vágy és félelem is kapcsolódik, ám az életkor nem volt hatással a prospektív életcélok megjelenésére. A támogató családi környezet alacsonyabb szorongással párosult, ami valóban több és határozottabb vágyat, illetve félelmet eredményezett, a konformizmus kapcsán azonban nem találtam szignifikáns összefüggést a szorongással. A nemek közti legnagyobb különbségek inkább a tanulásra és munkára vonatkozó tartalmak tekintetében jelentkeztek, ahol a nők mutattak magasabb szorongást. A birtokolt vágyak esetében nem találtam szignifikáns különbséget a férfi és női válaszadók között.