Hallásprezerváció lehetősége cochleáris implantáció esetén

A hallás az emberi lét fontos velejárója. Ép hallásrendszerrel képesek vagyunk a külvilágból érkező tovaterjedő légnyomás változásokat hangokként felismerni. Az ezért felelős érzékszervünk a fül. A fülünk, a benne keletkező elzáródások, traumák stb. hatására hatékonyságát vesztheti, legyen az a külső-, közép- vagy belsőfület érintő károsodás. Ilyenkor az ingerület vagy csak részlegesen, más esetekben képtelen eljutni a központi idegrendszerbe, ezáltal hallásérzetet kialakítani. Előfordulhat tehát teljes hallásvesztés és parciális is, ilyenkor megmarad egy bizonyos szintű hallásmaradvány. A nagymértékű halláskárosodással, azonban még mérhető maradványhallással rendelkező egyének cochleáris implantátummal való ellátása során lehetőség lehet a hallásprezervációra. Ennek következtében a beültetésen átesett személy teljesebb és minőségében jobb beszédértésre lesz képes csendes és zajos körülmények között is. A maradványhallás megőrzésével lehetőség nyílik az elektroakusztikus stimulációra, amely kombinálja a cochleába illesztett elektróda elektromos impulzusait és a megmaradt ép szőrsejtek naturális működését. A belsőfül mikrostruktúrális környezetének védelme, megőrzése jó destrukciós indikátora lehet a cochleáris implantáció következtében keletkezett traumatikus változásoknak. A legjobb eredmény eléréséhez alapszükségletként tekinthetünk vékony, perimodioláris, hallásprezervációt támogató elektróda profil használatára, valamint egy olyan minimál invazív sebészeti beavatkozásra (soft surgery), amely a cochlea finom szerkezetében nem okoz károsodást. A dolgozat célja, hogy bemutassa az implantáción átesett hallásmaradvánnyal rendelkező személyek hallásprezervációjának lehetőségét, a tisztahang-audiometria hallásküszöb változás mértékének hosszú távú követésével.