Ózon, ultraibolya fotolízis és hidrogénperoxid kombinációin alapuló nagyhatékonyságú oxidációs eljárások alkalmazása nagy AOX tartalmú szennyvíz kezelésében

Napjainkban a megfelelő minőségű víz előállítása és szolgáltatása, valamint a szennyvíztisztítás és vízkezelés kulcsfontosságú szerepet tölt be az élet minősége szempontjából. A biológiailag nehezen lebontható szerves anyagokat, vagy az adott mikroorganizmus kultúrára nézve toxikus összetevőket tartalmazó vizek esetén a biológiai víztisztítás sokszor nem tud megfelelő hatékonysággal, vagy egyáltalán nem tud működni. Ilyen esetekben szükséges kiegészítő, úgynevezett additív víztisztítási technológiákat használni. Szakdolgozatom elkészítése során kommunális és talajok kármenetesítéséből származó szennyvizek keverékét tartalmazó vízminta ózon alkalmazásán alapuló oxidációs eljárásokkal történő kezelését vizsgáltam és jellemeztem a vízminták jellemző paramétereinek (KOI, TOC, AOX) változása, valamint a fajlagos elektromos energiafelhasználás (EEO) szempontjából. Az ózonos előkezelés meglehetősen hatékonynak bizonyult mind a KOI, mind pedig az AOX érték csökkentése szempontjából. Meglepő módon azonban a biológiai kezelést követően az ózonos kezelés hatására bár a KOI érték csökkent, az AOX érték nem változott, illetve nagyobb O3 koncentráció esetén szignifikánsan nőtt. Ezt azzal értelmeztem, hogy a meglehetősen nagy Clkoncentrációjú vízben, a jelenlévő szerves anyagok halogéneződése is lejátszódik az utóbbi esetben. Az ózonos kezelést a továbbiakban UV (254 nm) fotolízissel, illetve H2O2 hozzáadásával (peroxon eljárás) kombináltam. Mindkét kombináció jelentősen megnövelte a KOI és AOX értékek csökkenésének sebességét. Ugyanakkor az AOX értéknek a természetes befogadóba való bebocsátásra vonatkozó 100 g dm-3 határértékének eléréséhez szükséges fajlagos elektromos energia felhasználás szempontjából a peroxon eljárás bizonyult kedvezőbbnek. Mérési eredményeim jól tükrözik, hogy az egyes eljárások és kombinációk alkalmazása során elengedhetetlen az egyes paraméterek optimalizálása nem csupán a kezelendő víz egyes paramétereinek változása, hanem a működési költségek, azaz a fajlagos energia felhasználás szempontjából is.