Cochleárisan implantált páciensek hallás-rehabilitációjának utánkövetése pszichofizikai paraméterek mérésének segítségével

A cochlearis implantáció mára már széles körben elterjedt eljárás. A cochlearis implantátumok a szőrsejtek működését pótolják. Alkalmazásuk belsőfül eredetű, veleszületett és szerzett hallásvesztésben szenvedő betegeknél indokolt. A hallássegítő eszköz egy külső és egy belső egységből áll. A külső a beszédprocesszor, amely a környezet hanghullámait feldolgozza és a belső az implantátum, amely a feldolgozott hangokat elektromos jelek formájában a vevőtekercsen keresztül az elektródasorra juttatja. A rehabilitációs folyamat részét képzik a kontrollvizsgálatok. Ezek folyamán sor kerül a dinamikai tartomány beállítására. A dinamikai tartomány az elektromosan kiváltott hallásküszöb és a komfortküszöb közötti tartomány. A hallásküszöb az a legkisebb elektromosan kiváltott inger, ami már hallásélményt vált ki, a komfortküszöb pedig az a legnagyobb elektromos inger, ami még nem okoz fájdalmat. A regisztrált küszöbértéket grafikusan ábrázoltuk. Az általunk figyelemmel kísért 103 beteget két csoportra osztottuk, aszerint, hogy beszédfejlődésének melyik szakaszában veszítette el hallását. A praelingualis csoport tagjai még beszédtanulás előtt veszítették el hallásukat, a postlingualisok pedig utána. Munkánk célja az volt, hogy az adaptációs, stabilizációs és regenerációs fázisokat figyelemmel kísérjük, paraméterváltozásaikat kiértékeljük, illetve, hogy összehasonlítsuk azokat a prae- és postlingualis csoportjainknál. Tapasztalataink szerint az elektromosan kiváltott komfort- és hallásküszöb változásait nagyobb mértékben nem az implantátum típusa, vagy a kor befolyásolja, hanem hogy beszédtanulásának melyik fázisában veszítette el hallását.