Környezetkímélő ISL bányászati technológiák környezetvédelmi, gazdaságossági vonatkozásai

Az in situ leaching (ISL) technológia a bányászat egyik feltörekvő ágazata. Az 1960- as évek óta alkalmazzák, kezdetben főként az egykori Szovjetunió területén, illetve az Amerikai Egyesült Államokban. Napjainkban Kazahsztán és Ausztrália döntő mértékben így nyeri ki az uránt, valamint az USA is egy jelentős hányadát. Terjed a módszer más fémek bányászatának esetében is, ilyen főként a réz. Kísérletek folynak más fémek kinyerhetőségére is a technológia segítségével, itt a legjelentősebb az arany, de említést érdemel a vánádium vagy egyes ritkaföldfémek is. Ebből a szempontból Oroszországot kell kiemelni, az ő szerepe minden bizonnyal az egyik legjelentősebb. Az eljárás lényege az, hogy az ércet nem kell kiemelni eredeti helyzetéből, hanem a kioldáshoz felhasznált vegyszereket, melyek közül a kénsav a leggyakoribb, kutakon keresztül injektálják az érctestbe, ahol azok kioldják a számunkra hasznos fémionokat, majd újabb kutakon át a felszínre szivattyúzzák, ahol a leválasztás megtörténik, majd az oldószer cirkulációja folytatódik a rendszerben. Az ISL több szempontból is előnyös, nem keletkeznek meddőhányók, a tájseb minimális, kevesebb üvegházhatású gázt juttat a légkörbe azáltal, hogy nincs szükség szállító- és rakodójárművekre, valamint aprítóeszközökre. Ezenkívül alacsonyabb költségek mellett üzemeltethető, így kisebb bányák is életképesek maradhatnak. Az alacsony fokú telepek szintén kedvezők a technológia számára, szemben a hagyományos bányászati módszerekkel. Számos földtani adottság lehetővé teszi az ISL eljárást, legkedvezőbbek azonban a homokkőbe települő urántelepek. Magyarország egyetlen ISL-projektje a dinnyeberki kísérleti perkoláció volt, amely azonban nem hozott igazi sikert.