Grafit-oxid/kitozán kompozit előállítása szabályozott hatóanyag leadás céljából

Szakdolgozatom keretében grafit-oxidot állítottam elő mikrokristályos grafitból, melyhez a Hummers-Offeman féle szintézis módszert alkalmaztam. A kapott terméket röntgendiffraktometria és elemanalízis segítségével jellemeztem, melyek eredményei tiszta grafit-oxid képződéséről árulkodtak. Ezt követően elektrosztatikus kölcsönhatáson alapuló grafit-oxid/kitozán nanokompozitot állítottam elő kis molekulatömegű kitozán felhasználásával. Ehhez szükséges volt az egyes komponensek töltésviszonyainak jellemzése, melyhez áramlási potenciál- és dinamikus fényszórásmérés segítségével meghatároztam a komponensek fajlagos felületi töltését és zéta-potenciál értékeit a pH függvényében. A töltésviszonyok pH - függő jellemzése segítségével meghatároztam azt a szűk pH - tartományt és összetételarányt, melyen elektrosztatikus kölcsönhatások révén koherens rendszer képződhet a fenti komponensekből. Azt a következtetést vontam le, hogy a kompozit képzésre alkalmas pH ideális értéke pH=2,5; az arányokat tekintve pedig a kitozán tömegéhez viszonyítva a grafit-oxidé legalább 21-, legfeljebb 23-szorosa kell, hogy legyen a rendszerben az aggregátumok képződéséhez. Az előállított kompoziton reológiai vizsgálatot végeztem, melynek eredményei alátámasztották azokat a feltételezéseket, melyek a töltések jellemzéséből származtak a kompozit képzés optimális paramétereire vonatkozóan. Ezután – kihasználva a kompozit pH függő gélképző tulajdonságait – a ketoprofén hatóanyag pH- szabályozott bezárását és kioldódását kísértem figyelemmel a kompozitból UV-Vis spektrofotometria segítségével.