Baktérium izolátumok hatása a szilázs antioxidáns kapacitásának megtartására

A Föld népességének táplálásában nélkülözhetetlen szerepet játszanak a kérődző haszonállatok. Közülük is kiemelendő a szarvasmarha, melyet az élelmiszeripar sokoldalúan hasznosít; főként a húsiparban és tejiparban játszanak fontos szerepet. Kiemelten fontos, hogy a szarvasmarha állomány minőségileg is megfelelő takarmányozásban részesüljön az év minden szakaszában, ezáltal nem csak az állatok vállnak egészségesebbé és ellenállóbbá, de a belőlük készített élelmiszeripari termékek minősége is jelentősen javítható. Erre megoldást biztosíthat a silózás folyamata során létrejövő szilázs, mely a takarmánynövények természetes úton történő anaerob konzerválása által jön létre. Mivel a takarmánynövények tejsavas erjedésének folyamata spontán lassan megy végbe, napjainkban már megtalálhatóak a kereskedelmi forgalomban olyan oltóanyagok, melyek a silózás szempontjából előnyös körülmények megteremtésére és a folyamat felgyorsítására képesek. Kísérleteink megkezdésekor célul tűztük ki, hogy a szilázst olyan általunk izolált baktérium törzsekkel tartósítsuk, melyek esetében a forgalomban lévő inokulumokhoz képest is növekszik a szilázs antioxidáns kapacitásának megtartása, ugyanakkor a takarmányozás és a hosszú távú tárolás szempontjából is megfelelő szerves sav összetételt biztosítsanak. A kísérleteink során különböző izolált baktérium törzsekkel oltottuk be a szilázsokat, melyeket anaerob, lezárható üvegekben tároltunk szobahőmérsékleten. A 30 naponta történő mintavételezés során figyelemmel kísértük a szilázsban bekövetkező pH, szerves sav összetétel és antioxidáns kapacitás változását 120 inkubációs napon keresztül. Munkánk során a szerves sav összetétel meghatározása HPLC készülékkel, míg az antioxidáns kapacitás meghatározását FRAP módszerrel végeztük.