Ipari gyémántok felhasználása és Raman spektroszkópiai vizsgálatuk

A mesterséges gyémántok előállítását célzó technológiák rohamos fejlődése a 20. században vette kezdetét, a gyémánt egyedülálló és kivételes anyagi tulajdonságainak köszönhetően, amelyek alapján az ipari felhasználás számtalan területén nyújt további lehetőségeket. Az ipar részéről megnövekedett igények kiszolgálása érdekében a mesterséges gyémánt előállítási módszerei is jelentős differenciálódásnak indultak, és az első nagy nyomású magas hőmérsékletű (HPHT) technológia kifejlesztése után nem sokkal megjelent a kémiai gőzfázisú leválasztási (CVD) módszer. Utóbbi eljárás segítségével – majd a későbbiek során a módszerek további differenciálódásával - megnyílt az út a különböző vastagságú gyémántfilmek és gyémántrétegek előállítása felé, amelyek még sokoldalúbbá tették a felhasználás amúgy is széles skáláját. Az ipar részéről megnövekedett igény a mesterséges gyémántok gyártási technológiáit az előállított anyag minőségi mutatóinak (mint keménység, mechanikai ellenállóképesség, méret) vonatkozásában mind a mai napig jelentős kihívások elé állítja. Szakdolgozatomban a mesterséges gyémántok előállítási technológiáinak, a különböző gyártási módszerek révén előállított anyagok minőségi problémáinak áttekintő szakirodalmi összefoglalását kísérlem megadni. Figyelembe véve, hogy a Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékén egy magas színvonalú Raman spektrométer áll rendelkezésre, külön figyelmet szenteltem a gyémántok Raman spektrométerrel végezhető anyagvizsgálati lehetőségeinek. Szakdolgozatom célja az ipari gyémántok vonatkozásában felmerülő gyártástechnológiai problémák szakirodalmi áttekintése, valamint annak feltárása, hogy az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdésekre, hogyan kínál választ a Raman spektroszkópia.